Solymászkodtam

A solymászatot mindig is nagyon szép foglalkozásnak tartottam. Noha túl sokat nem tudtam róla, lenyűgözött a ragadozó madarak szépsége és ügyessége. Érdekes kettősség ez: egyik oldaról amit az ember lát, a madarak kecsessége, a másik oldalról a természet egyszerű, célszerű és néha kegyetlennek tűnő rendszere, ami a ragadozó tulajdonsággal ruházta fel őket. Így akár hidegvérű gyilkosnak is tűnhet a nyulat elkapó héja, de ne felejtsük hogy ő is éhes, illetve lehet hogy éppen fiókáinak kell friss élelmet biztosítania. A sólymok pedig valóban csodálatosak, külsőre is, vadászat közben is: a levegőben villámként elkapva a kisebb madarakat (minden állat közül a leggyorsabbak, állítólag 300 km/óra feletti sebességgel képesek repülni).

Szóval adott egy ilyen, a vadászatra "szakosodott" és tökéletesen felszerelt madár és bejön a képbe az ember. Az ember, aki az eszét használva képes a madarat tanítani. A madár pedig igen okos, és egy idő után az embert nem csak megtűri maga mellett, hanem vadásztársának kezdi tekinteni. És a történet itt kezd igazán széppé válni, amikor a természetből valamikor kiszakadt ember az esze és megmaradt ösztönei segítségével kapcsolatot tud létesíteni egy vadállattal és aztán útjukat közösen folytatják. Most persze lehet mondani, hogy szerencsétlen madárnak nincs más választása, ami részben igaz is, másrészt azonban nem. A madár pontosan érzi, hogy az emberhez való kötődés neki is jó. Ha nem így lenne, ha annyira rabnak érezné magát, akkor nyugodtan "köddé válhatna" valamelyik röptetés alkalmával. Ilyen igen ritkán történik.

Nagyjából tíz percre van tőlünk egy vadaspark és solymász központ. Sólymok, héják, sasok, baglyok, vércsék, ölyvek, keselyűk mellett mindenféle európai és egzotikus állatot tartanak a lepkéktől a lemurokon át a krokodilig. Családunk már jópár alkalommal ellátogatott ide, hiszen mindannyian a természetben érezzük jól magunkat. Kinga azért itt is csak az én lányom maradt és következetesen csak a halak érdekelték... Hétvégenként többféle program is van az egyszerűbb malacfutóversenytől a lenyűgöző vadmadár röptetésekig. Innen jött az ötlet és születésnapi ajándéknak befizettem magam egy "Solymász Tapasztalatgyűjtő Nap"-ra, ahol lehetőségem volt mindenféle madarat kézen tartani és héjákat röptetni is. Mit mondjak, hátborzongató élmény amikor egy közel méteres sas az ember bal kezén ülve néz szembe vele.

Angolok cselekedetei - furcsaságok a szigetről és lakóiról

A mértékegységekről

Az angolok már-már kényszeres hagyománytiszteletének talán nincs is ékesebb bizonyítéka, mint mértékegységeik. Az közismert, hogy a távolságot mérföldben és a sebességet mérföld per órában mérik és eddig ez nem is jelentene túl nagy gondot, mert ezek metrikus rendszerre való átváltása igen egyszerű. De mi a helyzet a rövidebb távokon? Mert ugye van YARD, ami majdnem annyi mint a méter. Van FOOT(láb) és van INCH(hüvelyk). Mindegyik használatos. A navigátor az autóban azt mondja, hogy a körforgalom 200 YARD múlva jön. Az emberek magasságát mindig FOOT-ban adják meg és foglamuk sincs, hogy az mennyi méterben. A szakácskönyv pedig az írja, hogy a "tésztát vágd két INCH hosszúságú darabokra". Ezen egységek között semmilyen könnyen megjegyezhető és általánosan használható váltószám nincs. Tehát egy angol sem tudja számológép nélkül megmondani, hogy mondjuk 62 YARD az hány INCH.

Nem is meglepő tehát, hogy amikor először mentem itt fodrászhoz és mondtam neki, hogy 9 mm-esre nyírja a tetejét, akkor csak bambán nézett. Nem tudnám-e esetleg, hogy az "hányas" méret? Nem tudtam. Aztán megmutatta a rendelkezésre álló toldalékokat és pont az elsőre az volt írva: "9mm - SIZE 3". Akkor ez jó lesz - mondtam. Azóta tudom, hogy hármas méretet kell kérni.

Aztán itt vannak a súlyok. Amikor Réka megszületett, lemérték POUND (font)-ban. Ennek váltóegysége az OUNCE. De egy POUND még véletlenül sem 10 OUNCEs. Úgyhogy az egyszerű magyar ember megint törheti a fejét, ha mondjuk grammra szeretné átváltani frissen született gyermeke testtömegét. Ha az átváltás végül sikerül is, utána a gramm értéket felesleges bárki angolnak is mondani, úgyis az lesz a válasz, hogy "az fogalmam sincs, hogy mennyi".

A minap a hentesnél kértem 100 gramm pickszalámit (igen, van MAGYAR PICKSZALÁMI, hurrá!), de ő csak pislogott, aztán végül csak sikerült lemérnie. Megkérdeztem ezután az egyik asszisztensnőnket, hogy mondja már meg, ugyan hogyan kér felvágottat. "Hát úgy ENNYIT kérek" - volt a válasz. Nesze neked, mértékegységek!