Nagy-Britannia jóléti társadalomban szenved. Ennek egyik következménye, hogy emberek tömegei élnek meg olyan foglalkozásokból, melyek a világ kevésbé jóléti részein az éhenhaláshoz lennének csak elegendőek.
Egyik páciensem szülei például Landrover-fotósok. Utaznak a világban, és ahol éppen ilyen gyártmányú terepjárók versenyeznek, ott ők is jelen vannak és fényképeznek. Ebből él egy egész család.
Nyilván Magyarországon is léteznek hivatásos ablakmosók, de bevallom én ilyet soha sem láttam. Itt viszont a házak, sőt lakások ablakait szinte sehol nem a tulajdonos tisztítja, hanem az ablakmosó ember. Átlag két-három hetente. Lincoln nem egy nagyváros, de ablakpucoló vállalkozások százai specializálódtak erre a munkára. Az ár éppenséggel nem magas (az itteni fizetésekhez képest), de mi így is kellemetelnül éreznénk magunkat, ha ilyenért pénzt adnánk ki. Úgyhogy ebben is kilógunk a sorból.
A csúcs az érdekes foglalkozások kategóriában a Táblaállító Ember (T.E.). Az ingatlan eladások-kiadások szinte kizárólag ügynökségeken keresztül történnek. Ők pedig a házak elé szép színes táblákat helyeznek ki "For Sale" illetve "To Let" feliratokkal. De az ügynökségek nem ám maguk teszik oda a táblát, hanem a profi, a T.E. Mivel nemrég egyik szomszédunknál jelent meg, közvetlen szemtanúja voltam tevékenységének. Begördült egy hatalmas Transporterrel (oldalán hirdetve, hogy ő a T.E.), majd munkához látott. Precízen kimérte a tábla helyét a füvön, majd elővette szerszámát. Mármint azt, amelyikkel előfúrja a lyukat. Fúrt is egy darabig, majd a lyukba beállította a táblát. Igenám, de egyrészt borzasztó ferde lett, másrészt olyan ingatag, hogy az első szél kidöntötte volna. Ezt sasszemű emberünk is felismerte és elővett egy jó nagy gumikalapácsot hogy még mélyebbre kalapálja a táblarudat. Mintegy öt perc kalapálás után a tábla még ferdébb lett, viszont továbbra sem valami stabil. Ekkor T.E. úgy döntött, hogy új helyet keres, hátha ott puhább a talaj. Bizonyára a türelme is fogyott, mert mindenfajta próbafúrás nélkül, hanyagul ledöfte a táblát, és az csodák csodája úgy is maradt. Egyenesen és stabilan. Mindezt nagyjából húsz perc izzasztó munka után sikerül elérni. Kár, hogy nem vettem fel a kamerával, tökéletes példafilm lenne az angol körülményességről.
