Körzeti időjárás-jelentés

Fúj a szél. Nagyon.

Eső 10 mm esett márciusban és áprilisban összesen. A sziget kezd kiszáradni...

Wales április 28- május 2

...folytatás

A Wales-ben töltött idő számottevő része természetesen a gyermekek kordában tartásával telt. Minden napra jutott némi hiszti, jégkrémért könyörgés, folyóba vagy szakadékba majdnem beleesés, de ezeket kár is megírni. Akinek van csemetéje, tudja hogy ezek a dolgok mindennaposak. Mintahogy azt is tudja, hogy egy-két programnál többet tervezni felesleges és kivitelezhetetlen.

Így csak szép komótosan jártuk a vidéket, értékelve minden egyes helyet, ahová eljutottunk. Első nap a Brecon nemzeti park igazán vad hegyeit és erdeit jártuk (amik Andit Erdélyre emlékeztették, bár medvével nem találkoztunk). Természetesen a királyi esküvőt is követtük a tévében, márcsak illendőségből is, hiszen a helyiek is ünnepeltek. Országszerte utcabál kísérte a trónörökös házasodását. Micsoda különbség Edward király idejéhez képest!

A további napokon a Forest of Dean területén túráztunk, ami már angol területen van, méghozzá az általunk eddig látott Anglia legszebb részén. A lányok különösen élvezték a Perrygrove kisvasutat, ami egykor bányavasút volt, ma pedig minden megállója egy-egy játszóteret rejtett maga mögött. Nekünk szülőknek kedvencünk a Symonds Yat Rock hegycsúcsa lett, ahonnan a Wye völgyére több méföldnyi kilátás nyílik. Továbbá ezen a sziklafalon fészkelnek vad vándorsólymok és a helyi madárlesők segítségével bárki meg is figyelheti ezen csodás madarakat. De hogy teljes legyen a kép, elmentünk a Newent-i ragadozómadár központba is, ahol több száz fajt mutatnak be, és nemcsak ketrecben hanem röptetések formájában is.

Symonds Yat közelében volt az Amazing Hedge nevű sövényből kialakított labirintus, amiben az ember hosszan elidőzhet mire kitalál belőle (fonalat elfelejtettünk vinni...). Szintén itt található egy pillangó kert, ahol annyira barátságosak voltak a lepkék, hogy némelyikük ránkszállt, különösen a lányokra (érthető módon). Még egy érdekes helyet érdemes megemlíteni, ahol jártunk. Ez a Clearwell Caves, egy régi vasércbánya, ami helyenként természetes üregekbe torkollik. Az ember elindul lefelé a csillék vágányai mentén, aztán pedig mintha a föld gyomrában találná magát.

Wales április 28- május 2

"Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz."

Edward király ugyan eléggé pipa lett wales-i látogatása után (és mint tudjuk máglyára küldött ötszáz derék énekest), azért azt ő is láthatta, hogy a Brit Királyság egyik gyönyörű gyöngyszeme. Mi is láthattuk. Igaz, Wales-nek csak egy szűk szegletében voltunk, tulajdonképpen túráink nagy része angol területre esett. Mégis, amit láttunk az örömmel töltött el minket. Mondhatjuk, hogy három év alatt elég sok felé jártunk már a szigeteken, de családunk minden tagja egybehangzóan állította, hogy itt ennél szebbet még nem látott.

Wales egyrészt olyan mint Anglia: bal oldalon vezetnek, zöld a fű és az angol hivatalos nyelv.

Wales másrészt egyáltalán nem olyan mint Anglia: az utakon nincs tumultus, nemcsak a fű zöld, hanem vannak zöld erdők és hegyek is és az angol mellett a wales-i (welsh) is hivatalos nyelv. Tehát minden közlekedési tábla, városnév, bolti áru két nyelven van kiírva. Általános képlete a wales-i nyelvnek: négy-öt mássalhangzó (rengeteg "w") után egy "y" mint magánhangzó beszúrva. Több részlettel nem tudunk szolgálni, mivel a szavakat sem elolvasni, sem kiejteni nem tudtuk.

Egy cottage-ot béreltünk az öt napra. Szállásunk gyakorlatilag egy istálló és disznóól volt. Mielőtt azonban bárki elkezdene sajnálni minket elmondom, hogy az egykori istállót a tulajdonos család 21. századi szintre felújította, természetesen az eredeti stílusban, úgyhogy kívül-belül remek volt, semmire nem lehetett panaszunk. Az istálló-érzésből annyi maradt, hogy a lovak közvetlenül a házunk hátsó fala mögött laktak, esténként köszönthettük őket, amikor a rétről hazatértek. Bár Réka még inkább menekült előlük, Kinga nagy lelkesen simogatta és etette őket. A szállásadó család mellettünk lakott a főépületben, nagyon rendes emberek, mindenben segítettek. A cottage fekvése pont olyan volt, amire vágytunk: a falu végén, a legközelebbi szomszéd nagyjából ötszáz méterre, szemben hegy erdővel, a kettő között pedig a Wye folyó völgye (nem tehetek róla, de amikor ilyen helyekre érek, önkéntelenül mosolyogni kezdek). Éjjel olyan sötét és csend volt, hogy ha az ember felkelt, gondolkodnia kellett, hogy ébren van-e vagy még álmodik. Hajnalban pedig beindult a madárhadak füttykoncertje és erre ébredni igazán nagyszerű volt.

Ráadásul... még a nap is sütött !!! Mind az öt napon !!! Itt a felkiáltó jelek annak szólnak, hogy mi úgy indultunk útnak, hogy úgyis esni fog. Láttunk a tévében egy műsort előzetesen, ami arról szólt, hogy Wales-ben vannak olyan részek, ahol minden évben van legalább három hónap, amikor folyamatosan (tehát minden nap) esik az eső. Oké, az nyilván a tengerparti oldalon van, mi meg a délkeleti oldalon voltunk, de akkor is nagy szerencsénk volt.

(Megjegyzés: ez is jó példa arra, hogy nem szabad tévét nézni)

FOLYT. KÖV.