A kaland véget ért...

Magyarországra való végleges (?) hazatérésünk okán a Lincolni Napló befejeződik. Elképzelhető, hogy "Magyarlaki Napló" néven folytatódik majd, de ez a jövő kérdése. Köszönjük mindenkinek, aki olvasta.

Bye-bye England!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Új képek, lehet hogy az utolsók...

Andival az Olimpián jártunk, megnéztük a kosárlabda döntőt és kicsit beleszagoltunk a maratoni futás végébe is. Képek a diavetítőn!

P.S. Szeptember elsején megyünk haza. Reszkessetek!

Csereüdülés?

Az utóbbi időben többen is jelezték, hogy otthon olyan nagy a hőség, hogy szívesen cserélnének velünk. Nos, állunk elébe.
A következőt tudjuk kínálni:  17 fok maximum, reggelente köd, napi átlag 4-5 órányi eső. Hamisítatlan brit nyár. Az utóbbi pár napban árvízzel is tudunk kedveskedni az idelátogatóknak. Különösen ajánlott napallergiában szenvedőknek, itt garantáltan heteken át nem kell napszemüveget viselni és a fényvédő faktor száma is értelmetlen adat.
Cserében mi vállaljuk a 40 fokos hőségben párolódást, leégést stb. Esetleg csak egy hideg sört kérnénk hozzá.

Várjuk a jelentkezéseket!

Kinga 6 éves

A születésnapi buli a Falconry-ban volt és jól sikerült. Feltettük a képeket!

Lake District

Íme, még egy nagyon szép vidéke Angliának: a tóvidék. Az ország észak-nyugati végében, zord-kopár hegyek között mély völgyek, kristálytiszta vízű patakok és nagy kék tavak. Fekvéséből adódóan általában esik az eső és fúj a szél, úgyhogy nekünk szerencsénk volt, mert még néha a napot is láttuk.
Képek a diavetítőn!

London májusban... avagy éljen a londoni magyar konzulátus!

Ezúttal egy kötelező kirándulásunk volt Londonba, mert Kinga útlevele rövidesen lejár és ha haza akarunk utazni nyáron, akkor nem árt időben gondoskodni a megújításáról. Időben, mint írom, a magyar nagykövetségre ugyanis nagyjából 3-4 hónappal előre kell időpontot kérni egy útlevél meghosszabbításhoz. A dolog fonákja, hogy ha eközben lejár az útlevél, akkor nem tudják meghosszabbítani, hanem haza lehet menni személyivel (ha van, Kingának pl nincs) és Magyarországon kell intézni!

Szóval mi februárban időpontot foglaltunk és kivettük a szabadságot is arra ez egy napra. Természetesen csak munkanapokon dolgoznak, akkor is csak négy órát és minden magyar és angol ünnepen zárva vannak (ideális munkahely). A meghosszabbításnál mindkét szülőnek jelen kell lennie. Na mindegy, gondoltuk, ha már muszáj menni, akkor megyünk három napra és megpróbáljuk meglátogatni London egy olyan szeletét, ahol még nem voltunk. 

Kensington-ban szálltunk meg, aminek az az előnye, hogy egy metrovonalon van a nagykövetséggel és a Kew Gardens-sel, ami a Temze partján elterülő hatalmas park és arborétum 2000 különböző fafajjal, viktoriánus pálmaházakkal, orchidea-gyűjteménnyel és az évszázadok alatt a világ minden részéről "beszerzett" növényekkel. A magunkfajta természetrajongók számára nagy élmény, különösen májusban, amikor szinte minden virágzik. Képek a diavetítésben!

Visszatérve a magyar konzulátusra, csak egy szó jut eszünkbe, BOTRÁNY. A fentebb leírtak mellett az ember a következőket tapasztalja: egy közepes méretű szobába bezsúfolva mintegy 10-15 várakozó ember, nekik kettő darab szék, amire leülhetnek. Két ablak van és a logika kedvéért, az egyik "2., 4., 6., 7., 8. ablakhoz tartozó ügyintézés", a másik pedig a "1., 3., 5. ablakhoz tartozó ügyintézés" nevet viseli. Mivel a mi időpontunk a 8-as ablakhoz szólt, be is álltunk oda (két szülő, két össze vissza rohangáló gyerek + csomagok). Fél óra múlva (az időpontok tízpercesek) már meg is kérdezték, hogy miért jöttünk. Mikor mondtuk miért, közölték, hogy az a másik ablakhoz tartozik. Hmmm, oké, akkor átálltunk, majd újabb fél óra után sorra is kerültünk. Eközben lehetőségünk nyílt a már régóta nem hallott élő magyar nyelv hallgatására, nevezetesen a többi hasonló sorsú honfitársunk hogyan küldi el a követség dolgozóit oda, ahová pedig már nem is mehetnek vissza, illetve szólítják fel őket szexuális aktusra saját rokonaikkal. Amennyire lehetséges próbáltuk kiskorú gyermekeinket ettől megkímélni, de mint írtam a helyiség mérete miatt ez nem nagyon volt kivitelezhető. A csúcspont az volt, amikor a konzulátus dolgozójának egy sorban álló fordította, hogy mit mond egy magyarul nem beszélő ügyfél (végülis miért kellene angolul beszélnie, aki a londoni nagykövetségen dolgozik?). Végül sikerül elintézni mindent és remélhetőleg az új útlevél is megérkezik rövidesen, bár ezek után erre sem vennék mérget.

Kikapcsolódásként a vonat indulásáig fennmaradó pár órát egy temzei városnéző hajókázással töltöttük el, és ez igazán jó volt, kiváló humoros idegenvezetéssel és még a nap is kisütött a végére.

Húsvéti túra

Hosszabb szünet után újra jelentkezünk...

A húsvéti hosszúhétvégén (itt Nagypéntek is munkaszünet) egy körtúrát tettünk Anglia délnyugati részébe, mert arrafelé így családilag még nem jártunk.

Bath

Nomen est omen. A rómaiak által alapított fürdőváros és a sziget egyetlen természetes termálvízfürdője (szegények). Szép belvárosa van, amit az Avon folyó szel át. Mivel csak egy napot töltöttünk itt, ez annyira volt elég, hogy a római fürdőt megnézzük és ellátogassunk egy közeli arborétumba. Mindkettőt érdemes volt!

Ilfracombe, Devon

Devon az ország délnyugati csücskében van. Az Atlanti-óceán hatása erősen érvényesül az időjárásban (sokat esik és fúj a szél), az apály-dagályban (7 méter szintkülönbség, ami a világon a legnagyobb) és a sziklás meredek tengerpart kialakításában.

Ilfracombe kedves kis halászváros. A szálloda ablakából tökéletes kilátás nyílt az óceánra és a környező dombokra, ahol a tavaszi kisbárányok legelésztek az anyajuhok társaságában. Amikor jön az apály, a kikötőben lévő hajók teljesen szárazra kerülnek, ezért a nagyobbak úgy vannak kikötve, hogy mintegy nekidőlnek a dokk falának, így nem borulnak fel teljesen. A kisebbek egyszerűen elfekszenek a fövenyen és úgy süttetik a hasukat. Úgyhogy ha itt hajókázáson gondolkodik az ember, akkor érdemes tudnia a dagály menetrendjét, különben elég nehéz dolga lesz a vízrekerüléssel.

A dagály pedig igen látványosan jön. Mint amikor az ember a fürdőkádat tölti fel otthon, úgy emelkedik a vízszint és ha mondjuk az ember horgászat közben elbóbiskol a mólón, hát lehet hogy arra ébred, hogy a csizmáján folyik be a víz és úszhat a partig.

Ilfracombe mellett van egy dinoszaurusz park és állatkert, amit gyermekeink izgatottsággal kevert félelemmel fedeztek fel. A dinók ugyanis nemcsak mozogtak és morogtak, hanem időnként vizet köpködtek a látogatókra. Nem tudom, hogy ez milyen evolúciós haszonnal járt volna, mindenesetre különös brit perverzió, hogy minden módon igyekeznek egymást eláztatni és összekoszolni. Mintha az időjárás nem lenne elég. Kinga azért meglovagolta az egyik Triceratops-ot, Réka viszont jobban élvezte a golfautó vezetését.

Stonehenge

Túl sokat nem tudunk róla mondani. Egy csomó marha nagy kő egymásra illetve egymás mellé rakva. Ennyi a tény, minden más csak körítés. Ősemberek, kelták, UFO-k valahogy idegurították vagy röptették a tízelefánt súlyú köveket és érdekes mintát követve a földbe állították őket. Hogy miért, azt senki sem tudja. Szerintem egyszerűen bujócskázni akartak és a közelben nem volt búvóhely, az egész csak füves síkság.

Oxford

28 College egy kisvárosban. Furcsa is volt, hogy bevásárló-központ helyett lépten-nyomon egyetemekbe futottunk a belvárosban. Ráadásul mind többszáz éves, így a "Harry Potter-érzés" szinte sugárzik a falakból. Legalábbis azoknak, akik olvasták vagy látták (mi például nem).

Mivel minden látnivaló megtekintése egy nap alatt egyébként is nehéz vállalkozás, azonban két, egyenetlen vonalú ellentétes irányú mozgást végző gyermek mellett fel sem merül ilyen könnyelmű gondolat, ezért maradtunk a minimál csomagnál és csak a "leghíresebb" Christ Church College-ot és hozzá tartozó katedrálist néztük meg. Tényleg lenyűgöző a történelem, a vallás, a kultúra, a tradíció és a dohszag ilyen együtthatása.

könyvtár

ebédlő

"ha sokat tanultok, egyszer még ide járhattok iskolába"