Hosszabb szünet után újra jelentkezünk...
A húsvéti hosszúhétvégén (itt Nagypéntek is munkaszünet) egy körtúrát tettünk Anglia délnyugati részébe, mert arrafelé így családilag még nem jártunk.
Bath
Nomen est omen. A rómaiak által alapított fürdőváros és a sziget egyetlen természetes termálvízfürdője (szegények). Szép belvárosa van, amit az Avon folyó szel át. Mivel csak egy napot töltöttünk itt, ez annyira volt elég, hogy a római fürdőt megnézzük és ellátogassunk egy közeli arborétumba. Mindkettőt érdemes volt!
Ilfracombe, Devon
Devon az ország délnyugati csücskében van. Az Atlanti-óceán hatása erősen érvényesül az időjárásban (sokat esik és fúj a szél), az apály-dagályban (7 méter szintkülönbség, ami a világon a legnagyobb) és a sziklás meredek tengerpart kialakításában.
Ilfracombe kedves kis halászváros. A szálloda ablakából tökéletes kilátás nyílt az óceánra és a környező dombokra, ahol a tavaszi kisbárányok legelésztek az anyajuhok társaságában. Amikor jön az apály, a kikötőben lévő hajók teljesen szárazra kerülnek, ezért a nagyobbak úgy vannak kikötve, hogy mintegy nekidőlnek a dokk falának, így nem borulnak fel teljesen. A kisebbek egyszerűen elfekszenek a fövenyen és úgy süttetik a hasukat. Úgyhogy ha itt hajókázáson gondolkodik az ember, akkor érdemes tudnia a dagály menetrendjét, különben elég nehéz dolga lesz a vízrekerüléssel.
A dagály pedig igen látványosan jön. Mint amikor az ember a fürdőkádat tölti fel otthon, úgy emelkedik a vízszint és ha mondjuk az ember horgászat közben elbóbiskol a mólón, hát lehet hogy arra ébred, hogy a csizmáján folyik be a víz és úszhat a partig.
Ilfracombe mellett van egy dinoszaurusz park és állatkert, amit gyermekeink izgatottsággal kevert félelemmel fedeztek fel. A dinók ugyanis nemcsak mozogtak és morogtak, hanem időnként vizet köpködtek a látogatókra. Nem tudom, hogy ez milyen evolúciós haszonnal járt volna, mindenesetre különös brit perverzió, hogy minden módon igyekeznek egymást eláztatni és összekoszolni. Mintha az időjárás nem lenne elég. Kinga azért meglovagolta az egyik Triceratops-ot, Réka viszont jobban élvezte a golfautó vezetését.
Stonehenge
Túl sokat nem tudunk róla mondani. Egy csomó marha nagy kő egymásra illetve egymás mellé rakva. Ennyi a tény, minden más csak körítés. Ősemberek, kelták, UFO-k valahogy idegurították vagy röptették a tízelefánt súlyú köveket és érdekes mintát követve a földbe állították őket. Hogy miért, azt senki sem tudja. Szerintem egyszerűen bujócskázni akartak és a közelben nem volt búvóhely, az egész csak füves síkság.
Oxford
28 College egy kisvárosban. Furcsa is volt, hogy bevásárló-központ helyett lépten-nyomon egyetemekbe futottunk a belvárosban. Ráadásul mind többszáz éves, így a "Harry Potter-érzés" szinte sugárzik a falakból. Legalábbis azoknak, akik olvasták vagy látták (mi például nem).
Mivel minden látnivaló megtekintése egy nap alatt egyébként is nehéz vállalkozás, azonban két, egyenetlen vonalú ellentétes irányú mozgást végző gyermek mellett fel sem merül ilyen könnyelmű gondolat, ezért maradtunk a minimál csomagnál és csak a "leghíresebb" Christ Church College-ot és hozzá tartozó katedrálist néztük meg. Tényleg lenyűgöző a történelem, a vallás, a kultúra, a tradíció és a dohszag ilyen együtthatása.
könyvtár
ebédlő
"ha sokat tanultok, egyszer még ide járhattok iskolába"
