Ezúttal egy kötelező kirándulásunk volt Londonba, mert Kinga útlevele rövidesen lejár és ha haza akarunk utazni nyáron, akkor nem árt időben gondoskodni a megújításáról. Időben, mint írom, a magyar nagykövetségre ugyanis nagyjából 3-4 hónappal előre kell időpontot kérni egy útlevél meghosszabbításhoz. A dolog fonákja, hogy ha eközben lejár az útlevél, akkor nem tudják meghosszabbítani, hanem haza lehet menni személyivel (ha van, Kingának pl nincs) és Magyarországon kell intézni!
Szóval mi februárban időpontot foglaltunk és kivettük a szabadságot is arra ez egy napra. Természetesen csak munkanapokon dolgoznak, akkor is csak négy órát és minden magyar és angol ünnepen zárva vannak (ideális munkahely). A meghosszabbításnál mindkét szülőnek jelen kell lennie. Na mindegy, gondoltuk, ha már muszáj menni, akkor megyünk három napra és megpróbáljuk meglátogatni London egy olyan szeletét, ahol még nem voltunk.
Kensington-ban szálltunk meg, aminek az az előnye, hogy egy metrovonalon van a nagykövetséggel és a Kew Gardens-sel, ami a Temze partján elterülő hatalmas park és arborétum 2000 különböző fafajjal, viktoriánus pálmaházakkal, orchidea-gyűjteménnyel és az évszázadok alatt a világ minden részéről "beszerzett" növényekkel. A magunkfajta természetrajongók számára nagy élmény, különösen májusban, amikor szinte minden virágzik. Képek a diavetítésben!
Visszatérve a magyar konzulátusra, csak egy szó jut eszünkbe, BOTRÁNY. A fentebb leírtak mellett az ember a következőket tapasztalja: egy közepes méretű szobába bezsúfolva mintegy 10-15 várakozó ember, nekik kettő darab szék, amire leülhetnek. Két ablak van és a logika kedvéért, az egyik "2., 4., 6., 7., 8. ablakhoz tartozó ügyintézés", a másik pedig a "1., 3., 5. ablakhoz tartozó ügyintézés" nevet viseli. Mivel a mi időpontunk a 8-as ablakhoz szólt, be is álltunk oda (két szülő, két össze vissza rohangáló gyerek + csomagok). Fél óra múlva (az időpontok tízpercesek) már meg is kérdezték, hogy miért jöttünk. Mikor mondtuk miért, közölték, hogy az a másik ablakhoz tartozik. Hmmm, oké, akkor átálltunk, majd újabb fél óra után sorra is kerültünk. Eközben lehetőségünk nyílt a már régóta nem hallott élő magyar nyelv hallgatására, nevezetesen a többi hasonló sorsú honfitársunk hogyan küldi el a követség dolgozóit oda, ahová pedig már nem is mehetnek vissza, illetve szólítják fel őket szexuális aktusra saját rokonaikkal. Amennyire lehetséges próbáltuk kiskorú gyermekeinket ettől megkímélni, de mint írtam a helyiség mérete miatt ez nem nagyon volt kivitelezhető. A csúcspont az volt, amikor a konzulátus dolgozójának egy sorban álló fordította, hogy mit mond egy magyarul nem beszélő ügyfél (végülis miért kellene angolul beszélnie, aki a londoni nagykövetségen dolgozik?). Végül sikerül elintézni mindent és remélhetőleg az új útlevél is megérkezik rövidesen, bár ezek után erre sem vennék mérget.
Kikapcsolódásként a vonat indulásáig fennmaradó pár órát egy temzei városnéző hajókázással töltöttük el, és ez igazán jó volt, kiváló humoros idegenvezetéssel és még a nap is kisütött a végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése